Ha szeretnéd megérteni az ima lényegét, akkor nézd meg ezt a különös történetet a három halászról, akik csak egyetlen imát ismertek, mégis szebben szóltak Istenhez, mint a szerzetes, aki minden imát ismert.

A 15 perces film a poszt végére került, és mivel feliratos, javaslom, hogy mielőtt megnéznéd, olvasd át a cselekmény szövegét.

Pavel (Gruzdev) archimandrita prédikációiból:

„Ti is hárman, mi is hárman”

Élt a XX. században Jaroslav tartományban egy sztárec, Pavel (Gruzdev) archimandrita. Ezt tanította:

Szeretteim, imádkozzatok! Ahogy a madarak nem tudnak élni szárnyak nélkül, úgy az emberek sem tudnak élni ima nélkül. Reggel, ahogy felkeltek, mondjátok: „Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében”. Inkább vessük magunkra egyszer jól a Szent Kereszt jelét, mint százszor is csak integessünk a kezünkkel. Eljön az ebéd ideje, imádkozni kéne és a Miatyánkot mondani, de megfeledkezünk róla. Legalább ennyit mondjunk: „Uram, add áldásodat!” Eljön az este. Az egyiknek a feje fáj, a másiknak a háta fáj... Legalább a lefekvés előtt jusson eszedbe, hogy azt mondd: „Dicsőség Neked, Istenem!”. Eltelt a nap - „Köszönöm Neked, Uram!”

Legalább ezt a három rövid imát el kellene minden nap ismételni. Nagyon kívánatos lenne, sőt mi több, dicséretes lenne. Ezt mondta a sztárec. Megértettétek?

Ne ítéljétek el se azokat, akik jobban, se azokat, akik kevésbé ismerik az imaszabályokat. Se azokat, akik több imát tudnak fejből, se azokat, akik kevesebbet. Lehet, hogy egy rövid, de szívből jövő ima hamarabb elér Istenhez, mint a te teljes imaszabályod, amikor csak olvasol, de a gondolataid máshol járnak. Íme, ezt a kis történetet mesélte el Pavel atya:

Egyszer az archimandrita egy körmeneti szertartás során az Istenszülő ikonjával hajózott a folyókon és a tavakon.

(Ének: Величаем тя пресвятая дево богоизбранная отроковице и чтим образ твой святый имже точиши исцеления всем с верою притекающим.)

Hirtelen az egyik sziget mellett a matrózok nagyon izgatottak lettek:

Matrózok: Kérem, kössön ki itt, a szigeten!
Kapitány: Nem köthetek ki, csak az archimandrita engedélyével.
Matrózok: Híreket kaptam, ki kell kötnünk! Nehéz a szülés, Mária meg is halhat! Kérem! Csodatévő szent emberek élnek ott!

A hajó kapitánya felmegy az archimandritához:

Kapitány: Alexander atya, ezen a szigeten három szent él.
Pap: És miféle emberek? Szerzetesek?
Kapitány: Nem. Halászok.
Pap: (Lenézően) Világos. 
Matrózok: Akkora halakat fognak, amekkorát errefelé még senki nem fogott! Csodatévők!
Pap: Hallottam én már vénekről meg csodatevőkről. Sose hittem az ilyen mesékben.
Hol vannak mostanság szentek, mikor még a kolostorokban sincsenek? Ti meg egyszerű halászokról beszéltek nekem.
Matrózok: Atya, ott szentek élnek! Nézze, a Szent Keresztet vetem! Hallgass ránk, úgy igaz, ahogy mondjuk! Mind ismerjük ezeket a szenteket!
Pap: Rendben. Állítsátok meg a hajót. Látogassuk meg a csodatevőiteket.

Kapitány: Mindenki a helyére!
Pap: Kapitány! Megértem, hogy a matrózai hétköznapi emberek, de Ön iskolázott ember. Hogyan hihet ilyen vénasszonyos mesékben? A mi szent életünkben vannak aszkéták, optinai sztárecek, Brancsanyinov Szent Ignác, a lelki élet legnagyobb mesterei, itt meg csak halászok vannak.
Kapitány: A nép mégis így hiszi. Mindenki a fedélzetre! Állítsátok meg a motort! Dobjátok ki a horgonyt!

Egy matróz előjön a kabinból, kezében egy ládával, amit beraknak a csónakba, amiben már a kapitány, három matróz, két szerzetes és az archimandrita ül. Így szól a társához:

Matróz: Nikodémusz, kérd meg őket, hogy imádkozzanak Máriáért, mert nemsokára szülni fog.
Kapitány: Evezőket a vízbe!
Pap: (a szerzeteseknek) Evezzetek! Ha már evezőt fogtatok, akkor evezzetek! És egy... És egy... És egy...

A szigeten élő halászok észreveszik a csónakot:

Első halász: Hozzánk jönnek!
Második halász: Hozzánk jönnek?
Első halász: Igen!

Hirtelen előkerül három hal, amit egy kövön kezdenek el sütni. A matrózok és a szerzetesek elindulnak a halászok kunyhója felé. A három halász felsorakozik, hogy fogadja a vendégeket.

Első halász: Gyertek fiúk, hajoljunk meg! Isten hozta, bátyuska!
Pap: Isten áldja Önöket! Jó napot, jó emberek! Azt mondták nekem, hogy itt valahol szentek élnek!
Halászok: (csodálkozva) Hol?
Pap: Ezen a szigeten!
Első halász: Csak mi élünk itt, nem láttunk szenteket.
Pap: Jól van!
Első halász: Üljenek le, Atya, a mi szerény asztalunkhoz! Jöjjenek csak!
Pap: Köszönjük!

Az egyik halász megfordítja a halakat a kövön.

Egyik matróz: (a társának) Láttál már ilyen halakat errefelé?
Másik matróz: Amióta élek nem láttam még ilyet. De amikor eljössz hozzájuk, mindig ilyen halak vannak.
Első halász: Igyanak a vizünkből, forrásvíz.
Pap: Uram, védelmezz... (iszik) Köszönöm! Mondják, jóemberek, kik maguk? Mióta vannak itt? Mivel foglalkoznak? Honnan jöttek?

Első halász: Nem tudjuk atya, mióta vagyunk itt. Talán úgy 20 éve.
Második halász: Lehet már harminc éve is.
Első halász: Halászok voltunk. Ezen a tavon halásztunk. Támadt egy erős vihar, tönkretett mindent, ami az útjába került. Mi hárman, egy egyszerű deszkába kapaszkodva fogadtuk meg Istennek: Uram, ha újra szárazföldet érünk, azt a földet soha nem hagyjuk el, és ott fogunk lakni életünk végéig.
Második halász: Életünk végéig.
Első halász: Évente egyszer eljön hozzánk a szárazföldről egy pap, meggyóntat és megáldoztat minket.
Pap: Na és télen hogy vannak? Csak egy szál ingben?
Első halász: Nem. A jó emberek kabátot is hoztak nekünk.
Második halász: Igen. A jó emberek.
Pap: Nos, ez helyes. És hogyan imádkoztok főként?
Első halász: Hogyan imádkoznánk mi, atyám? Csak az ábécét tanultuk, de azt sem fejeztük be. Csak annyit tudunk, hogy a mennyben van a Szentháromság: az Atya Isten, a Fiú Isten, és a Szentlélek Isten. Mi is hárman vagyunk: én Vászja, ő Ványa, ő Iljusa. Senki nem tanított minket. Magunk gondoltunk ki egy imádságot.
Pap: Maguk?!
Első halász: Ti  hárman vagytok, mi hárman vagyunk, Uram, könyörülj rajtunk!

"Трое Вас и трое нас - Господи помилуй нас..."
(Troje Vas i troje nas - Gospodi pomiluj nas...)

Pap: Nem, ez nem megfelelő. Megmondom, hogy milyen imádságot kell mondjatok. Úgy nevezik: Miatyánk. Miatyánk, aki mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek... (A szerzetesek elkezdik a Miatyánkot énekelni)

A hajón maradt matrózok távolról figyelik, hogy mi történik a szigeten.

Első matróz: Nézz csak oda!
Második matróz: Mintha tudták volna, hogy vendégeik érkeznek.

Közben a szerzetesek és a matrózok hozzáfognak az ebédhez:

Pap: Jó ez a hal. (A többiek bólogatnak.)
Második halász: (az első halásznak) Hagyd, hogy az atya megtanítsa nekünk ezt az imádságot.
Első halász: (a paphoz) Bocsásson meg nekünk, szegényeknek, hogyan tudna minket is megtanítani erre az imára?
Második halász: Megtanulnánk ezt az imádságot!
Pap: Az imádságot? Ha olvasni nem tudnak, véssék jól az eszükbe: Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Amen.

A szerzetesek és a halászok együtt imádkoznak: a szerzetesek mondják a Miatyánkot, a halászok pedig ismétlik utánuk, amit hallottak. Végül a szerzetesek és a matrózok visszaülnek a csónakba és elhagyják a szigetet.

Pap: Micsoda emberek létezhetnek Szent Oroszországban.
Szerzetes: Mit mondott?
Pap: Azt mondtam, micsoda emberek létezhetnek Szent Oroszországban. Különcök.
Matróz: Szentek.
Pap: Milyen szentek? Egyszerűek, de fontosak. Csodálatosak a te műveid, Uram!

A csónak odaér a hajóhoz.

Matróz: (A hajóról) Nikodémusz, megtetted amire kértelek? Máriáért?
Másik matróz: Igen.
Matróz: Hála Istennek, most már minden rendben lesz.

Az archimandrita a hajó korlátjánál áll és a vizet nézi. Meglát valamit és felsóhajt: "Uram, irgalmazz!" 

A három halász a tó vizén járva szalad a hajó felé.

Első halász: Atya! Atya! Elfelejtettük az imádságot! Mi következik az után, hogy „szenteltessék meg a te neved”? Tanítsd meg nekünk még egyszer!

Pap: (Magában) Már ötven éve szerzetes vagyok, az Isten trónja előtt állok, Isten erejével felvértezve, minden imát ismerek. De a tengeren futni mégsem vagyok képes.
Pap: (A halászokhoz, elhűlve) Hiszen tudjátok: „Ti Hárman vagytok, mi hárman vagyunk, Uram, könyörülj rajtunk!” A ti szívetek tiszta. Menjetek Istennel vissza a szent szigetetekre és éljetek ott, imádkozzatok úgy, ahogy eddig is imádkoztatok.

Ismét Pavel atya beszél, mint a film elején:

Erről az imáról beszéltem, és nem a sok szóból álló imádságról. Ezt tanította a sztárec. Megértettétek? Kedveseim, erről az imáról beszéltem, hogy így imádkozzatok. Nem a bőbeszédű imádságról. Az ima ereje nem a szavak mennyiségétől, hanem az imádkozó szívének a tisztaságától függ. Ahol egyszerűség van, ott angyalok jelennek meg, de ahol körülményeskedés van, ott semmi nincs.

Saját fordítás.
Felirat szövege: apulchra